Fél perc alatt égett porrá a világ legnagyobb léghajója

A Hindenburg leszállás közben hirtelen kigyulladt, és perceken belül porig égett
Fotó: Wikimedia Commons
Vágólapra másolva!
Ugyan maga a repülés már nem számított újdonságnak a 20. században, a léghajózás mégis új fejezetet nyitott a légi utasszállítás történetében. Az új eszközök megjárták a világháborút, és többezer embert szállítottak interkontinentális útjaik során. A német tábornok – majd birodalmi elnök – tiszteletére Hindenburgnak keresztelt léghajó katasztrófája azonban véget vetett ennek a tündöklésnek.
Vágólapra másolva!

Zeppelin gróf találmánya

Névadója, a katona Ferdinand von Zeppelin 1891-es leszerelése után – mivel a repülés régóta foglalkoztatta – saját léghajó tervezésébe kezdett. A ballonok problematikáját akarta áthidalni, ugyanis azok rendkívül ki voltak szolgáltatva az időjárási körülményeknek. Zeppelin előtt többen is kísérleteztek már hasonló szerkezettel, de a gróf végül Schwartz Dávid magyar feltaláló terveiből indult ki. Repülőeszközének első útja 17 percig tartott, azonban majdnem a földbe csapódott. A hibák kijavítása után már képes volt a 31 km/h-s sebességet elérni és egész nap a levegőben maradni. A hatalmas, szivar alakú testre, amely hidrogéngázzal volt feltöltve, a nehéznek bizonyuló fémmerevítő miatt volt szükség.

Ferdinan von Zeppelin gróf, a róla elnevezett merevtestű és kormányozható léghajó megalkotója
Fotó: Nicola Perscheid/Wikimedia Commons

 A kisebb légellenállás érdekében a gondolákat a hajótesthez közel helyezték el. Az eszköz haladását két 16 lóerős motor biztosította, a kormányzást pedig szárnyfelületekkel oldották meg. 

A léghajó mindenkit meglepett, ugyanis ormótlan testéhez képest meglepően mozgékonynak és könnyen irányíthatónak bizonyult. 

Az első világháborúban ugyan a hadászati bevetésük is megtörtént, viszont a gyors mozgású repülőkkel szemben sebezhetőnek bizonyultak, előállításuk pedig drága volt. Így a harcok lezárultával polgári léghajójáratok indultak. 

 

A Hindenburg-katasztrófa 

A valaha épült legnagyobb zeppelint, a Hindenburgot kifejezetten arra lett tervezve, hogy Németország és az Egyesült Államok között szállítsa utasait. Az út mindössze két és fél napot vett igénybe, miközben a vendégek luxuskörülmények között gyönyörködhettek a kilátásban. Ami talán már a maga korában is érdekesen hathatott, hogy a gépen még dohányozni is lehetett. Az utastér fölötti hajótestben ugyanis több, mint százezer köbméter gyúlékony hidrogéngáz volt. A Hindenburgnak már sokadik útja volt az, amelyik végül tragédiával végződött.

A Hindenburg étterme korabeli fotón
Fotó: desarchiv/Wikimedia Commons

 Ekkor 61 főnyi legénység és 36 utas tartózkodott fedélzetén. 1937. május 6-án érkezett meg Amerikába, de helyszűke miatt nem tudott leszállni, így a kapitány városnéző útra vitte a hajót New York fölé. A leszállás végül kora délután kezdődött el a város melletti Lakehurst repülőtéren.  A Hindenburg helyi idő szerint este fél 8 előtt kezdte meg a leszállást. Már majdnem földet ért, amikor a hajótest kigyulladt, és a vasszerkezetek kivételével az egész fél perc leforgása alatt porig égett. 

A katasztrófában 35 ember vesztette életét, köztük a kapitány, aki 6 méter magasból ugrott ki a lángok elől.

 Szakértők szerint az utolsó forduló túlterhelte a hajót és az egyik elszakadó merevítőhuzal felhasította valamelyik rekeszt.

A Hindenburg felrobbanásának pillanata
Fotó: Wikimedia Commons

 Emiatt hidrogén szökött ki, ami a levegővel keveredve berobbant. Michael M. Mooney regénye alapján film is készült a tragédiáról. Eszerint bombamerénylet történt, ám a cellákba töltött hidrogén maga tette időzített bombává a gépet. A helyszínen számos sajtóorgánum képviselője jelen volt, így rengeteg felvétel készült az eseményről. A baleset hatására az emberek többé nem érezték biztonságosnak a léghajós utazást, így a „repülő szivarok” kora véget ért.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.