Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Resperger István az interjúban elmondta, hogy általában véve egy háborúban sokfajta költséget kell megkülönböztetni, hiszen vannak a technikai eszközök és azok veszteségei; a katonák ellátásának költségei – gondolhatunk itt élelemre, ivóvízre, lőszerre stb. –; az egészségügyi ellátás költségeire és az egyéb veszteségekre. Ha napi átlagot nézünk, elmondható az elmúlt időszakról, hogy
legalább 10 harckocsi, 15-20 gyalogsági harcjármű vesztesége volt az oroszoknak, amely a napi 100 millió dollárt is elérheti. Az egyéb ellátások – úgy mint a lőszer, az élelmiszer is –, kitesznek 200 millió dollárt naponta, és nyilvánvalóan az eszközök javíthatósága is költségeket emészt fel; így elmondható, hogy egy háborús nap mindkét félnek közel 350 millió dollárjába kerül.
Ez iszonyatos pénzt jelent, pláne ha átszámítjuk forintra, amely a pénteki árfolyamot tekintve meghaladja a napi 122 milliárd forintot.
Ahogyan szokták mondani, a háborúhoz három dolog biztosan kell: pénz, pénz és pénz
– jelentette ki a tanszékvezető. Hozzátette:
az ukránok annyival vannak könnyebb helyzetben, hogy javarészt a technikát, a felszerelésüket nem ők finanszírozzák, hanem közel 80 százalékát a Nyugat adja nekik össze.
Resperger István szerint amit látunk még, hogy a háború hatása a hadiiparban is érezhető. A hadiipari részvények volumenét rettentő módon megemeli a háború, mindenki fegyverkezik, növelni szeretnék az országok a NATO-n belül a hadiipari fejlesztésekre fordított GDP-arányos költségvetési forrásokat 2 százalék körülire, sőt a fölé is.
A fegyverrendszerek, amelyeket a Nyugat adott Ukrajnának, illetve amit megígértek, javarészt megérkeztek. Ami fontos még, hogy a kézi, légvédelmi fegyverek többsége már náluk van, így például a Stinger légvédelmi rakéták.
Rengeteg páncéltörő fegyvert is kaptak, főleg a britektől és az amerikaiaktól. Ezek a FGM–148 Javelin és az NLAW típusú páncéltörők. Ezeknek az ára körülbelül 70 millió forintot tesz ki darabonként.
Annyi páncéltörő fegyvert kapott már Ukrajna, közel 90 ezer darabot, amennyi harckocsi „a világon nincs". Tehát iszonyúan túlbiztosították ezeket, de most a lőszer kérdése az egyik legkurrensebb mindkét oldalon.
Resperger István szerint elmondható, hogy Oroszország tüzérségben erőfölényben van, ezzel 4-5-szörös fölénnyel bír tüzérségi eszközökben.
Ukrajna tüzérségi fegyvereinek körülbelül 20 százaléka nyugati típusú, ehhez kér most sokkal több lőszert, mint amennyi kapacitás és képesség lenne hozzá.
Több európai uniós és NATO-ország elhatározta, hogy segíti Ukrajnát tüzérségi lőszerekkel, de az orosz tüzérség ellensúlyozása az erőfölényük miatt így is nehéz, hiszen az ukrán haderő többsége orosz gyártású fegyverekből áll, és ehhez elég nehéz fegyvereket és lőszert szerezni. Legutóbb éppen egy afrikai országból, Szudánból sikerült még több tüzérségi 122-es és 155-ös lőszereket vásárolni.
A drágább lőszerek a HIMARS sorozatvetői, illetve a Javelin páncéltörő rakétái, a páncélos tarackok (önjáró lövegek) gránátjainak összege is attól függ, milyen hatótávolságúak. Ha rakétameghajtásúak, akkor az 53 millió forintot is elérheti ezeknek az összege. Egy Leopard harckocsi páncéltörő gránátja pedig 3-5 ezer euróba kerül, attól függően, hogy milyen töltettel rendelkezik.
Ez viszont nagyon jó képességekkel bír páncéltörés területén, 800 milliméter páncélzat áttörésére képes.
A tanszékvezető az Origo kérdésére arra is kitért, hogy Bulgária bejelentette, hogy nem szállít tovább halálos fegyvereket az ukránoknak, ráadásul a társadalmi mozgalmak is azt mutatják például Szlovákiában és Csehországban, hogy békét akarnak az emberek.
Egyre nagyobb az igény arra, hogy béke legyen, és megszűnjenek a fegyverszállítások, hiszen ha nem fejezik be, az csak a háború eszkalációjához és időbeni elhúzódásához vezet. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy mindkét fél képes még egy-egy nagyobb hadműveletre, utána hadműveleti szünet következhet
– mondta el a szakértő, aki azt is hozzátette, hogy
reméljük, hogy már a pápa, a kínaiak, a törökök és Izrael is béketerveket, közvetítést ajánlottak fel, és előbb-utóbb eljutnak oda a hadviselő országok, hogy kimerülnek személyi tartalékokban is, illetve technikában is, és megszületik egy békés megoldás.
