Sivító motor, legendás forma, furán dőlő kerekek – a Tatra 148 képes története

Kevesen tudják, hogy a Tatra a világ legrégebbi autómárkáinak egyike, eleinte az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd Csehszlovákiában termelt, a rendszerváltás óta pedig Csehországban működik. Mára a személyautós üzletág (amely olyan farmotoros és áramvonalas limuzinokat adott a világnak, mint a 87-es és a 603-as) sajnos bezárt, az 1900-ban elindított teherautós viszont aktív, és nálunk is rendelkezik importőrrel. Sokan a Dakar raliról ismerhetik gépeiket, amint a szovjet Kamazokkal csatáznak, de ugyanez a versengés a teherautók állami beszerzésein is jellemző volt a KGST-időkben.

új motorháztetővel, alatta pedig már 12,6 literes, V8-as dízellel, amely már 200-212 lóerőt és 833 Nm nyomatékot tudott leadni, és szélsőséges éghajlati viszonyok között is jól működött léghűtésével – utóbbi hatalmas ventilátora adta a jellegzetes, nagy fordulaton sivító hangot. Érdemes megjegyezni, hogy nem ez volt a Tatra-kínálat csúcsán, hanem a V12-es, szögletes buldogfülkés 813-as, amely kettő-, három- vagy négytengelyes kivitelekben is elérhető volt.

Hozzá, és hetvenes évekbeli riválisaihoz képest a csőrös, gömbölyded formájú 148-as egy régebbi világot képviselt, ennek ellenére népszerű volt (tíz év alatt 113 ezer készült belőle), központi gerincvázas építése, lengőtengelyes felfüggesztése és kapcsolható 6x6-hajtása pedig ügyes, és meglepően komfortos terepessé tette. Számtalan kivitele közül a katonaiak mellett a Karosa felépítményes tűzoltóautók különlegesek; utódja a még több konfigurációban elérhető, buldogfülkés 815-ös lett. A legendás csehszlovák haszonjárműről mutatunk néhány korabeli katalógusfutót.

Még több olvasnivaló a Retro Mobil áprilisi számában: