Több legenda kering arról, miért nincs McDonald's a világ egyik leggazdagabb országában

Izlandot általában a jóléti országok csoportjába, illetve újabb szóhasználattal, a fejlett nyugati országok közé sorolják. 

A világ legnagyobb gyorsétteremlánca, a McDonald's 1993-ban jelent meg ott, és az első izlandi, aki szendvicset fogyasztott ottani éttermükben, az akkori izlandi miniszterelnök Davíd Oddsson volt.

Az nem kivételes, hogy a McDonald's piacra lépését kisebb örömünnep – és az első megnyíló étterem előtti kígyózó sorok – kíséri egy országban, de az izlandiak számára az amerikai hamburgerező megjelenése szimbolikusan azt is jelentette, hogy le tudják győzni a földrajzi elhelyezkedésükből fakadó hátrányukat, és jobban bekapcsolódnak a nemzetközi gazdasági, kulturális kapcsolatok rendszerébe.

Saját hamburgerezőjük egyébként akkor már volt az izlandiaknak, sőt, a dallamos nevű Hamborgarabúlla Tómasar mostanra már külföldön is terjeszkedik. A McDonald's mégis hamar megkerülhetetlen szereplővé vált az izlandi gasztroszíntéren, mint az ipari hamburgereztetés globális referenciája. S bár arról nincs hír, hogy valaha is kísérleteztek volna a sziget helyi specialitásának számító rohasztott cápából készült szendviccsel, az bizonyos, hogy az amerikai franchise éttermei nagy forgalmat bonyolítottak.

Nem volt elég az izlandiak rajongása

Könnyen lehet azonban, hogy ez utóbbi okozta vesztüket, legalábbis részben. A vállalat izlandi partnere a Lyst nevű cég volt, amely eleinte helyi beszállítóktól vásárolta a húst a szendvicsekhez. Izlandon azonban nem pusztán fákból és erdőből, hanem marhából is kevés volt illetve van (a kiterjedt legeltetők hiánya mellett az éghajlat sem kedvez a marhatartásnak), a keresletet nem tudták kiszolgálni a helyi farmerek.

Egyes pletykák szerint a McDonald's-nál akkor döntötték el, hogy Németországból importálják Izlandra a húst, amikor kiderült, hogy 

Valószínűbb azonban, hogy a döntésben a vállalat központi, szigorú előírásai játszottak szerepet, melyek nyomán a hús mellett más összetevőket is a német exportból szereztek be az izlandiak.

A 2008-as nagy pénzügyi összeomlás idején aztán beütött a baj.

A globális válságnak Izland volt az egyik nagy vesztese. Az izlandi korona elvesztette értékének felét, amiből következett, hogy az import megdrágult, a költségeket pedig a behozatali vámok mértékének és a fuvarozás díjának emelkedése tovább növelte. A McDonald's-éttermek állandó termékeinek ára átlagosan 20 százalékkal emelkedett kevesebb mint egy év alatt. 

Az izlandi McDonald's nem bírta el a költségek növekedését, és 2009 októberében mindhárom éttermét bezárta Reykjavíkban.

A McDonald's kivonulásáról egy jócskán eltérő megközelítésű történet is szól, amely az izlandiak elköteleződését fejezi ki a helyi vállalakozások támogatása iránt. Eszerint a McDonald's azért hagyta ott a szigetet, mert az izlandiak inkább a saját éttermeiket részesítették előnyben, és egyre kevésbé jártak a lánc étkezdéibe. Az amerikai vállalat búcsújának ezt a változatát azonban nem támasztja alá semmi, sőt, ellentmond annak az is, hogy azon a napon, amikor az utolsó reykjavíki éttermük is lehúzta a rolót, a helyiek szinte megrohamozták azt zárás előtt. 

A hivatalosan az utolsó, Izlandon eladott McDonald's sajtburger és sült krumpli fonnyadását egy ideig élőben is követni lehetett egy streaming csatornán. Mutatjuk a muzeális darabot:

Nem maradtak gyorséttermek nélkül az izlandiak

Nyugati gyorsétteremláncok a helyi vállalkozásoké mellett egyébként azóta is működnek Izlandon, így például van KFC és Subway is. A McDonald's azonban azóta sem tért vissza a piacra, és nincs is jele annak, hogy a lánc visszatérne a szigetországba – annak ellenére sem, hogy Izland azóta sikeresen talpra állt a megrázkódtatásból.

Bizonyos értelemben azonban az amerikai vállalat mégsem hagyta el akkor a szigetet. Helyi partnerükkel megállapodtak arról, hogy a Lyst átveszi a megürült ingatlanokat, és azokban Metro néven új hamburgerezőket nyit. Az új franchise beindításánál a McDonald's is bábáskodott a háttérben. 

A Metro fő hívószava az volt, hogy 

így az importvámok és a tengeri szállítások költségeit kihúzhatták a képletből. Emiatt pénzügyileg nem jelentett elviselhetetlen terhet a vállalat számára az új franchise elindítása.