Tűrőképességük határára értek a kárpátaljaiak: Nagyszőlősön roma asszonyok estek neki a toborzóirodának

A cigányasszonyok elkeseredett és eleve reménytelen megmozdulása nem sok eredménnyel járt. Annál is inkább, mert a katonák viszonylag hamar lecsendesítették a háborgókat. S mint hajdanában, az azóta már jobblétre szenderült átkos kommunista rendszerben, a nemtetszésüknek hangot adók „önkritikát” gyakoroltak. Némi verbális ruhaszaggatás közben bocsánatot kértek a kerítések megrongálásáért, az utak eltorlaszolásáért az ukrán hadseregtől.

– árulta el a 888-nak Németh Sándor, a Nagyszőlősi Katolikus Karitász vezetője. „– Természetesen kellő nyomás hatására szórtak hamut a fejükre a nők, hiszen szembesítették őket azzal, hogy záros határidőn belül bocsánatot kérnek vagy egy napon belül a frontvonalon találják magukat a férjeik, fiaik.

888: Ehhez képest Európa nagyvárosaiban elég jó eléldegélnek az időben lelépett módosabb ukránok. Őket, hogyan fogják hazatérésre bírni?

Németh Sándor: Nézze, mindig és mindenhol a kisember húzza a rövidebbet. A gazdagok már az első puskalövés után átlépték – így vagy úgy – a határt, és most is elég jól és egyelőre háborítatlanul elvannak Európa nagyvárosaiban, és a közösségi oldalakon biztatják harcra az otthon-maradottakat. Akik már ki sem mernek menni az utcára, 

888: Nyilván a katonakötelezettségi korhatár két évvel való csökkentése nyomán szaporodtak meg a kárpátaljai kényszersorozások.

Németh Sándor: Egyértelmű az összefüggés. Kárpátalja eddig viszonylag csendes volt, bár a temetőkben egyre szaporodó fejfák bizonyítják, hogy a szórványban élő magyarság is bőven adta a vérét a harcokban. De szinte kézzel fogható a feszültség az itt élők körében. S micsoda ellentmondás van abban, hogy miközben sokszor az egyszerű emberek adományaiból vásárolnak drónokat, ezeknek a harci eszközök jó része a kertek felett „járőrözik”, hogy kiszúrja a ház körül tevékenykedő hadköteles férfikat. Sokan már a boltba, a piacra sem mernek kimenni, a betegek is félnek a behívótól.

888: Ki más, ha nem a betegek, rokkantak kaphatnak mentességet?

Németh Sándor: A több éve diagnosztizált bajokra kapott papírok, az esetleges korábbi felmentés manapság már nem sokat ér. Az adott pillanatban mutatott állapot a döntő, 

El sem tudják képzelni, milyen a helyzet most Kárpátalján. A nép ki van fáradva, a tűrőképessége határára ért, lelkileg ki van facsarva. Nem lehet úgy élni, hogy állandóan azt figyeled, hol és merre járnak a toborzók, és attól rettegsz, hogy felmentés ide vagy oda, egyszer te is sorra kerülhetsz.

888: Ki vagy mi, és hogyan adhat reményt a Kárpátalján, vagy egyáltalán az Ukrajnában élőknek, lett légyen ukránról, magyarról, románról, vagy cigányról szó?

Németh Sándor: Erre képtelen vagyok válaszolni. Reménykedünk, hogy már közel a lezárás, látjuk az alagút végét valahol messze, a távolban. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy a „toborzások” még hosszú ideig velünk maradnak. Nálunk Nagyszőlősön minden nap délután egy órát imádkozunk a békéért. Azt tapasztalom, hogy az ima segít. Ha másban nem, hát abban, hogy higgyünk benne, hogy egyszer tényleg vége lesz ennek a borzalomnak!