Sokszor baljós jelként értelmezték a régiek a napfogyatkozást

Míg manapság izgatottan kémleljük az eget egy-egy csillaghullás vagy szuperhold megfigyelése céljából, addig a régebbi korok embere számos baljós jelt vélt felfedezni abban, ha figyelme az égitestekre összpontosult. Az asszír és babiloni matematikus papok is próbálták megérteni a napfogyatkozás jelenségét, és periodikus mintázatokat kerestek a számukra meglévő adatokban. Rájöttek arra, hogy a mindent pár percre sötétségbe borító égi jelenség átlagosan négyszáz évente figyelhető meg egy adott földrajzi pontból. Az arabok pedig – továbbfejlesztve a Mezopotámiában már alkalmazott módszereket – a matematika bevonásával, trigonometrikus függvények segítségével jósolták meg a következő időpontokat.

 A tudományos ismeretek bővülése mellett ugyanakkor megmaradtak a hiedelmek is. Míg az indiánok rágcsáló egereket képzeltek az égre, akik épp jót lakmároznak a fogyó Napból, a Távol-Keleten óriási sárkányoknak jutott a megtisztelő képzeletbeli feladat. Kínában az uralkodót a nap szimbolizálta, a napkorong ábrázolása mellett gyakran feltűnt a „háromlábú holló”, amely a Napon megfigyelhető sötét foltokat jelképezte.

Eltűnő nap a Golgotán

A napfogyatkozást gyakran jelentős történelmi eseményekkel is összekötötték, például Mohamed próféta fiának, Ibrahimnak a halálakor is megfigyelték. Bár a szóbeszédek Isten személyes részvétnyilvánításának tartották, Mohamed vonakodott ettől a magyarázattól.

Jézus halálának pillanatában állítólag részleges napfogyatkozásnak lehettek tanúi a jelenlévők.

Történelmünk fontos állomását, a honfoglalás időpontját is egy lejegyzett napfogyatkozás alapján számították ki. A 895-ös időpontot a Bölcs Leó bizánci császár idejében megfigyelt pár perces jelenség árulta el, melyet a krónikások azonnal rögzítettek, később hozzátéve, hogy az esemény után 4 évvel vonult be Árpád vezér a Kárpát-medencébe.

Térképen az égi csoda

Talán Edmond Halley polihisztor volt az első, aki már arra kérte a félelemmel eltöltött embereket, hogy ne ódzkodjanak annyira a természeti jelenségtől. A leginkább a Halley-üstökös névadójaként ismert angol királyi csillagász személyéhez ugyanis egy Londonból látható napfogyatkozás megjövendölése köthető. 

melyen jelölte a közelgő jelenség idejét és útját.

 De nem csupán a jövő napfogyatkozásait látta előre, felhívta a figyelmet arra is, hogy a visszamenően kiszámoltak időpontjai sem egyeznek meg olykor a korabeli feljegyzések adataival. Bár csupán pár órát jelentett ez, fontos előrelépés volt a csillagászatban, hiszen az időbeli eltolódást a Föld forgásának egyre inkább lassuló mozgása váltotta ki.

A magyarországi napfogyatkozások közül az egyik legnevezetesebb az 1842-ben bekövetkezett eset volt, ugyanis ennek az ekkor még az iskolapadot koptató Petőfi Sándor is szemtanúja volt. Bár barátai óva intették attól, hogy szabad szemmel sokáig nézze a napot, ő nem hallgatott rájuk. Bal szemének világa bánta ezt az engedetlenséget. Tapasztalatait négysoros versében is megörökítette, melynek a „Szemfájásomkor” címet adta.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.